3. fejezet - Akkor most mi lesz?!

Sziasztook.!:)
Remélem tetszeni fog ez a rész, mert szívemből írtam mindent, és hozzám nőtt ez a rész.:) Remélem fogok még ilyen részeket írni.:) Jó olvasást.! xx

Tökre meglepődtem, amikor megfordultam, és Harry állt előttem.
-Bocsi, tudom, hogy csak most találkoztunk, de..ő.. elkérhetném a telefonszámod?- kérdezte vörös fejjel.
Most komolyan elkérte a telefonszámom?!!?! Alig jött szó ki a számon. Persze muszáj volt normálisan viselkednem, még a végén megijedt volna tőlem..
-Persze.- majd beleírtam a telefonjába a számom.
-Mi folyik itt fiatalok?- jött oda Liam.
-Semmi, most viszont mennünk kell. Sziasztok fiúk.- köszöntem el.
Áh már a helyszínen meghaltam. Mikor beültünk a taxiba Ciara megszólalt.:
-Ez most komolyan megtörtént, vagy csak álmodtam?-kérdezte rezzenéstelen arccal.
-Akkor ugyanazt álmodtuk.- mondtam majd ránéztem.
Abban maradtunk, hogy majd este felhív, és megbeszéljük a mai napot. Amikor kiszálltam a kocsból, és bementem a házba, akkor csak odanyögtem apának, egy megjöttem-et, és felmentem a szobámba.
Leültem a laptopom elé és felnéztem face-re. Nem volt semmi új. Felmentem twitterre, hátha visszakövettek a fiúk. De nem. Szomorú voltam. :/
Kopogtattak az ajtómon.
-Gyere apa.- mondtam.
-Zavarok?- mosolygott.
-Igeen, azért hívtalak be.- nevettem.
Megbeszéltük a mai napot, de nem mondtam el neki Liaméket. Apu közölte velem, hogy van egy meglepetése számomra. Remélem ettől a meglepetéstől nem kapok szívrohamot..:D
-Ugye szereted azt a brit fiúbandát?- kérdezte mosolyogva.
-Van köztük ír is!- mondtam.
-Jóó na igen, ők.. ugye szokott itt koncertjük lenni..
Oké azt hiszem meghaltam. Szerzett koncertjegyet?? Vagy csak szivat? Áh, akkor leütöm.:D
-Vettem 2..-lassan mondta, hogy jobban idegesítsen. Szokása.:D
-Mondjad mááár.
-2 koncertjegyet.. de nem akár milyet. Mivel elfoglalt, és fontos ember vagyok.. már akinek..-nevetett.- Ezért sok mindent megtehetek. Például VIP koncertjegyet szerzek a lányomnak..- elhalkult a végére.
Nem is kell mondanom, hogy a hangom elcsuklott, és ráugrottam apára. Megelégedtem volna egy rendes koncertjeggyel. De VIP, mindennek a teteje. Méghozzá holnap lesz a koncert. Lehet azért nem hívott még Harry. Mikor meglát, olyan lesz mint a romantikus filmekben, lassított felvételben futunk egymás felé, és én ráugrok.:$.. álmodik a nyomor.:D
A kis képzelődéseimet a telefonom zavarta meg. Valaki hívott. Ismeretlen szám. Talán Harry?! Felvegyem? Persze, hogy felveszem! De nem merem. Ahhj. Végül felvettem és beleszóltam.:
-Igen?
-Hilary Turner! NEM ÚGY VOLT, HOGY FELHÍVSZ????- kiabált bele a telefonba Anna.
Basszus, tényleg. Tökre kiment a fejemből, ezután an nap után. De nem mondhatom el neki mi történt, mert a végén még e miatt megutálna. Csak Ciarát meséltem el neki, na meg a koncertjegyet. Szerintem nem is kell írnom, hogy mennyire kiabált velem. Ilyenek a legjobb barátnők. Vagyis ő ilyen.:D
Végül lenyugodott, elköszöntem és leraktam. Fél 6. Kéne ma még csinálnom valamit. Felhívtam Ciarát, és mondta, hogy most nem ér rá, mert sok dolga van.
Végül nem csináltam mást, bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, felvettem a pizsim, és 3 tál popcornal filmeket néztem.
Nem tudtam rájönni, hogy Harry még miért nem hívott. Mindenre gondoltam. Lehúzta a wc-n a telóját, megette a telóját egy dínó.. lehet, hogy nem nagyon értelmes, de tényleg gondoltam mindenre! :D
Végül a sok gondolkozásba elaludtam, úgy körülbelül este 10-kor.

  Reggel 8:00!

Egész kipihenten keltem. Ami nálam elég ritka. Megnéztem a telefonom. 1 új üzenet.. Most nem izgultam annyira, mivel lehetett apu is. Lehet megírta, hogy elment vagy mittudomén..
Matyi volt. Idézem:

   "Hilly!
Beszélnünk kell! Remélem, hogy kicsit kiszellőztetted a fejed, és megbeszéled velem ezt az egészet!
Szeretlek, és nem akarom, hogy elmenj. Egy senki vagyok nélküled.
Tudom, hogy csalódtál, mert én hülye játszottam a szíveddel, és összetörtem. Nincs olyan lány, aki  ezt érdemelné. De azért írtam, hogy kérjek még egy esélyt.
Bárcsak visszamehetnék az időbe, és megakadályozhatnám, hogy itt hagyj.
Tényleg nagyon sajnálom, pedig tudom, hogy ezzel nem tudom újra egyberakni a szíved, mint ahogy régen volt.
De, megpróbálhatnánk még egyszer? Jobban fogom csinálni, és minden vágyam, hogy téged boldoggá tegyelek.
   SZERETLEK!
   Kérlek írj vissza!
   Puszi: Matyid♥"

Ez volt a pont amikor elsírtam magam. Soha nem írt semmi ilyesmit nekem. A szívem szakadt meg, amikor a szöveg végére értem.
Majd megcsörrent a telóm. Matyi hívott. Felvettem. Remegő hangon szóltam bele. Egyből meg is kérdezte, hogy mi a baj, miért sírok. Csak annyit tudtam mondani, hogy miattad.
-Megkaptad az üzenetem, ugye?- kérdezte.
-M-meg..- remegtem a sírástól.
-Remélem tudod, hogy minden egyes szót komolyan gondoltam, és szívemből írtam. Bárcsak ott lehetnék, hogy megölelhesselek.
-J-jó-lenne.- már levegőt is alig kaptam.
-Csak 1-re had kérjelek meg!
-I-i-gen?- kérdeztem.
-Kérlek, kérlek, kérlek.. ne sírj!.. Most mennem kell. Ha beszélni akarsz, vagy visszajössz hozzám, csak hívj! Szeretlek életem!
-Én-is.- mondtam majd letettem.
Most mi legyen? Mihez kezdjek? Vissza szerintem apa nem enged. Megőrülök. Ránéztem az órára. 9. Reggeliznem kéne, és el is kéne készülnöm, mivel ma lesz a koncert.
Mikor lementem apu már nem volt otthon. Most az egyszer örültem, hogy nincs itt. Nem szeret sírni látni. Max hangerőn One Direction - Live While We're Young.:D
Bármit csináltam, mindig Matyira, és Harryre gondoltam. Basszuuus. Majdnem elfelejtettem felhívni Ciarát, mivel 2 VIP jegyet hozott apa. Szerencsére ráért, és megbeszéltük, hogy 2-kor a koncert helyszínén találkozunk.
Most sem akartam csinos lenni. Farmerkabát, pink póló, cicanaci, pink converse. Remélem nem fogok hülyén kinézni.
1 óra. Ahh még van időm. Elmentem a Starbucks-ba és megittam egy cappucinot. Miközben vártam, hogy kicsit lehűljön, addig gondolkoztam az életemről. Leginkább Anyáékról.
Annyira hiányoznak. Viszont sírni már nem tudok. Egy életre kiszáradt a könnycsatornám.
Legtöbbször úgy érzem bárcsak meghalnék, és ott lehetnék Anyáékkal. Na de térjünk vissza a földre. Megittam a cappucinóm, bementem pár boltba nézelődni, amiből annyi lett, hogy lett pár új gatyám.
Hazavittem őket, és már mentem is a koncertre. Ciara már a bejáratnál várt. Megöleltük egymást, majd felmutattuk a VIP kártyánkat. Úgy éreztem magam mint valami híresség, vagy nem is tudom.:D
Választhattunk, hogy az emeletre megyünk, vagy az első sorba. Persze, hogy az első sorba akartunk menni. Paul köszöntött ott minket, majd arrébb terelte a többi lányt, hogy odaférjünk mi is.
Nagyban beszélgettem Paullal, amikor hallottam, hogy mindenki elkezd sikítani. Felnéztem a színpadra, és mind az öt fiú ott volt, óriási mosollyal az arcukon. Ettől én is boldogabb lettem.

Remélem tetszett ez a rész.:) Pusziik.xx

2. fejezet - New York

Már 2 órával apu előtt fent voltam, és meg néztem még egyszer, hogy mindent elpakoltam-e.
Összesen 3 bőrönddel felkészültem, hogy nekivágjak a kis utazásomnak. Egy kinyújtott pólóban és bugyiban lementem a konyhába, és csináltam pár palacsintát apának.
Ahogy végeztem, bementem a fürdőszobába, és próbáltam rendbe tenni magam, hogy ne nézzek úgy ki mint egy őrült aki most szabadult..
Mondjuk nem akartam csinosan öltözni, ezért csak szempillaspirált raktam fel, egy félvállas pólót, cicanacit, és egy fehér converse-t.
-Induláás!- kiabált fel apu.
Annyira izgultam, hogy miközben mentem le a lépcsőn, az egyik bőröndöt elejtettem, ami kinyílt.. a lépcsőn, és a nappaliban ott feküdtek a ruháim. Gyorsan bedobtam őket a bőröndbe, és már indulhattunk is.
A repülőtéren most meglepően kevesen voltak. Mindenki ugyanarra a gépre várt. Mikor felszálltunk már nem is nagyon izgultam, sőt, már alig vártam, hogy landoljon a gép.
Miközben néztem ki a fejemből, egy lány jött oda mellém.:
-Bocsi, szabad ez a hely? A sajátomról elküldtek.- mondta bociszemekkel.
-Persze foglalj helyet.- mosolyogtam.
Nagyon sokat beszélgettünk. A neve Ciara Smith. Profi fotós, akinek majdnem ugyanolyan a története mint nekem. Csak neki a szülei elváltak, és apukáját pedig szívből gyűlöli, aki alkoholista, és új életet akar kezdeni, a szülei nélkül.
Nagyon jó barátnők lettünk. Amikor leszálltunk, gyorsan számot cseréltünk, és elbúcsúztunk egymástól. Apuval beszálltunk a taxiba, azért akkor volt már bennem egy kis félsz..
Ahogy kiszálltunk az állam a földet verte. Apu azt mondta, hogy beköltözünk egy házba. Ez nem ház volt, hanem egy villa! Sőőt, egy kastély! Apa ilyen gazdag lenne?
Beléptem a házba, felmentem az emeletre, és vagy 8 ajtó fogadott.
-Apa melyik az én szobám?- kérdeztem.
-Amelyiket akarod, az enyém idelent van.- kiabált vissza.
Hmm. Végül a legutolsót választottam, mert az volt a legnagyobb. Előpakoltam, és egyből a 1D-s posztereimet ellenőriztem, hogy nem-e tépődtek el. Hála istennek egy karcolás sem volt rajtuk.
Nem akartam mind a 10-et felrakni, csak egyet, ami a kedvencem volt. A Take me home albumuk borítója. 
Máris otthonosabbnak éreztem a szobát. A ruháimat beraktam a szekrénybe, a cipőimmel együtt. Elővettem egy farmerkabátot, fehér pólót, farmert, és ami rajtam volt cipő, azt gyorsan felvettem.
Apu adott pénzt, és fogtam egy taxit. Felhívtam Ciara-át, hogy nem-e ér rá inniegy kávét, vagy vásárolgatni. Jókor hívtam, mert épp nemvolt semmilyen dolga.
Megbeszéltük, hogy 2-kor találkozunk a Starbucks-ban. Viszont még csak 1 óra volt, szóval benéztem pár boltba. Vettem pár pólót meg cipőt, és volt arra még időm, hogy hazavigyem őket.
2-re ott voltam a kávézóba. Ciara már ott ült az egyik asztalnál. Amikor meglátott úgy ölelt meg, mintha ezer éve nem látott volna.
Kiderült, hogy ő is directioner. Na ennél a pontál még jobban beleszerettem ebbe a lányba. :D
-És ki a kedvenced?- kérdeztem.
-Az ír manó, Niall. És neked?- elpirult.
-Úgy őszintén nincs kedvencem, de ha nagyon kéne választani, akkor Harry.- amikor kimondtam a nevét rákvörös lettem.
Kibeszéltük a fiúkat, és sokat nevettünk. Odamentem az eladóhoz, hogy kérjek még egy cappucino-t, amikor mögöttem megszólalt egy nagyon ismerős hang.
-3 cappucino-t és 2 kávét, légyszíves.
Nem mertem megfordulni, de nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lehet az.
-Itt a cappucino hölgyem.- mondta az eladónő.
-K-Köszönöm.- mondtam dadogva.
Megfordulni nem mertem. Amikor leültem Ciara mellé, akkor végig a pult felé nézett csillogó szemekkel.
-Ciara! Minden oké?- kérdeztem.
-Ír manó.- mondta, már majdnem nyálcsorgatva.
Na ez volt a pont, amikor majdnem kiugrott a szívem. Odanéztem a pulthoz.
Ott áltak. Mind az öten ott voltak. Ciarával már annyira néztük őket, hogy már biztos érezték. Nem tévedtem.
Abban a pillanatban, ahogyan erre gondoltam, Liam felénk fordult. Belenézett a szemembe. Még bírtam egy helybe ülni. Igenám, de Liam ránézett Louisra, majd a mellettünk lévő asztalra mutatott.
Harry is oda nézett. Mélyen a szemembe nézett. Na én itt már megszűntem létezni. Odaültek mellénk. Ciarával rák vörös fejjel néztünk magunk elé. Lehet, hogy ők is észre vették. Zayn súgott valamit a fiúknak, majd félhangosan nevettek.
Kinevettek. Akiket mindennél jobban imádok. Ez életem legrosszabb napja.:(
Majd egyből visszavontam, mert Louis odajött.:
-Sziasztok gyönyörű hölgyek, barátaimmal láttuk, hogy egyedül vagytok. Netán csatlakozhatunk?- kérdezte egy kacér mosollyal az arcán.
Tudtam, hogy nem szeretik a sikongatós rajongókat, ezért erőt vettem magamon, és halálos nyugalomban válaszoltam.:
-Persze, gyertek nyugodtan.- olyan, de olyan nyugodtsággal mondtam, hogy Ciara, és még én is meglepődtem.
-Gyertek fiúk.- odakacsintott a többieknek.
Úgy ültünk, hogy Liam, Zayn, én, Ciara, Niall, Harry. Kicsit lehangolódtam, hogy Harry nem ült mellém. Biztos nem jövök be neki. Csúnya vagyok.:(
Ciara nem mert oldalra nézni. Meg se mert szólalni. Végig én beszéltem. Megrohamoztak a kérdéseikkel.
-Először is. Hogy hívnak, honnan jöttél, miért vagy itt, hány éves vagy, van barátod?- óriási szemekkel várták a választ.
-Oké, csak szépen sorban. Hilary Turner, de csak Hilly. Magyarországról jöttem. Apum üzleti úton van, és magával hozott. 17 éves vagyok. És barátom..- na itt lenéztem a földre, mert tényleg szeretem Matyit, de ő nem foglalkozik velem.
Amikor felnéztem, és ránéztem Harryre. Csalódottság látszódott a szemeibe. Talán van egy esélyem nála?
-Barátom pedig nincs.- figyeltem Harryt. Az a csillogás a szemében, és az a mosoly. Áh kész voltam.
-Most te jössz.- mondta Niall majd Ciarára nézett óriási mosollyal az arcán.
-ŐŐ Ciara Smith. Magyarországról jöttem. Profi fotós vagyok, és szerződést kötöttem itt. 18 éves vagyok. És barátom, nincs.- mondta majd Niall-re nézett.
-Viszont nekem most mennem kell, Hilary elkísérsz?- kérdezte Ciara.
-Persze.- hirtelen nem tudtam mit mondjak, szóval beleegyeztem. Pedig nem akartam itt hagyni őket.
-Sziasztok fiúk.- küldtem egy mosolyt nekik.
-Várj egy kicsit.- ezer közül is felismerném ezt a hangot.
Megfordultam.

Remélem tetszett ez  rész.:) kérem kommenteljetek jót, rosszat egyaránt elfogadok.! köszönöm.
Pusziik. xx

Leírás, 1. fejezet - Egy tökéletes reggel

ÜÜdv.:)

Azért kezdtem írni ezt a blogot, mert olyan sok ismerősöm is ír, hogy nekem is megjött a kedvem.:))
Viszont tudom, hogy nekem nem lesz annyira jó, szóval ezt nézzétek el.://

Sziasztook.:)
A nevem Hilary Turner, de mindenki csak Hillynek becéz. Csak egy normális 17 éves, félig magyar félig angol származású lány vagyok.:)
Édesapám David Turner. Édesanyám Kovács Zoé, pár hónapja elhunyt rákban. Nemsokkal utána nővérem, Cintia Turner autóbalesetben elhunyt. Viszont, már nem vagyok annyira szomorú, mert van egy unokanővérem, aki bármikor feltud vidítani, Lisa Turner.
Apum, mióta anyum meghalt, sokkal többet dolgozik, mert mindent meg akar nekem adni, hogy boldoggá tegyen. Csak azt nem tudja, hogy akkor lennék boldog, ha többet lehetnék vele..
Magyarországon élünk, mivel anyum magyar volt, amit gondolom nem volt nehéz kitalálni a nevéből.:)
Van egy barátom, Tóth Matyi. Nem is nagyon viselkedik úgy, mintha a barátom lenne. Alig találkozunk&beszélgetünk.. És végül, de nem utolsó sorban, a legjobb barátnőm Kiss Anna.
Anna olyan mintha a testvérem lenne. Ovodás korunk óta vagyunk legjobb barátnők. Nagyon imádom.:$ :)
Na de szeretnék visszatérni az unokanővéremre.
Nála jobb embert el sem tudok képzelni. Olyan mint a második felem, nem tudom mi lenne velem ha ő nem lenne. Mindenhova együtt megyünk, sok embert már nagyon idegesítettünk ezzel.:D
Amikor még 14 éves voltam, mindig tőle kérdeztem, hogy mit írjak a fiúnak, aki éppen tetszett. Mindig azt hittem, hogy már biztos kezd elege lenni belőlem, és sokszor ezt meg is kérdeztem tőle, de ő mindig azt válaszolta, hogy ő bármikor itt van velem, és abban segít amiben tud.
Ezért nagyon hálás vagyok neki. És tiszta szívemből imádom.:)
Jaa és még a kis történetem elején nem is említettem a legfontosabb dolgot! Directioner vagyok.:) Ez fontos része lesz ennek a kis véget nem érő történetnek.:)

  Szombat, reggel 6:30!

Gyűlölöm amikor korán reggel ébresztenek a hétvégén.. főleg amikor telefonon hívnak.
-Iiigen?- kérdeztem kómás hangon.
-Jóóóóóóreggeeeeelt Hercegnőőő!- kiabált bele a telefonba Anna.
-Jajj nemáá, nyugodj le, és hagyj aludni köszi puszi.- mondtam kicsit flegmán, és leraktam.
Tudom, hogy kicsit bunkó voltam, de ilyen vagyok ha hétvégén felébresztenek hajnalok hajnalán. Visszaaludtam. Majd hallottam ahogy lassan nyílik a szobám ajtaja.
-Jóreggelt Kicsim.- mosolygott apu.
Felhozta a reggelim. Az ilyet nem szeretem, mivel ez azt szokta jelenteni, hogy valamit meg kell beszélnünk.
-Jobbat, köszönöm.- mutattam egy fél mosolyt.
-Valamit meg kéne beszélnünk drágám.
-Valahogy gondoltam.. Na lökd.- mondtam két falat közbe.
-A munkámról lenne szó.. Üzleti útra kell mennem. Megint. De ez viszont nagyon hosszú lesz, és el kéne döntened, hogy mi legyen addig veled, mivel nem tudom, hogy itt merlek-e hagyni gyedül ebben a nagy házban.
-Figyi apu, 17 éves vagyok.. tudok magamra vigyázni pár hétig.
-De drágám, ez nem pár hetes lesz, hanem több hónapos.
Na itt elakadt a szavam. Mióta tart egy üzleti út több hónapig?? Hagyjuk..
-Hova kell menned?- kérdeztem.
-A pár hónap alatt 2x utazom, New Yorkba, onnan pedig Londonba.
Ahh London. Álmaim városa, és most nem csak azért mert ott van a 1D!! :$
Viszont olyan kevés ruhám, és cipőm van. Lehet rá kéne vennem apum, hogy vigyen magával. Mondjuk.. biztos nem engedné meg, mivel "biztos elvesznék" meg, hogy "elrabolnának".
-Szóóval akkor mire gondoltál? Mi lesz velem?- kérdeztem nagy boci szemekkel.
-Gondolom nem hagynád itt a barátod, pedig most az egyszer beleegyeztem volna, hogy velem jöhess. Nem akarlak itthon hagyni édesanyád, és nővéred tragikus halála után, amit még én sem tudtam feldolgozni..
-Apu.. Hagyjuk a Matyit..
-Értem. Akkor szeretnél velem jönni?
-Ez kérdés volt?- vigyorogtam.
-Van 1 napod elbúcsúzni, és összepakolni a cuccaidat, ja és örülök, hogy jössz velem.- mosolygott.
Egyből Annát hívtam. Szó szerint leoltott.. Nagyon "jól" esett. Viszont a monológja végén, mondta, hogy kötelező minden nap végén elmesélnem az egész napom. Beleegyeztem, mert nem tehettem mást.:D
Utána Matyit hívtam. Nem nagyon izgatta a dolog. Háát, nem nagyon bírtam ezt tovább. Szakítottam vele. Nagyon nehéz volt, mert én tényleg szerettem, sőt még mindig szeretem.
Mikor kimondtam, egyből mondta, hogy így szeret úgy szeret.. vicc a gyerek.. de tényleg.
Lisát felhívtam, hogy találkozzunk az egyik kávézóba. Elmondtam neki mindent. Úgy kellett felkaparni az állát a földről. Kicsit szomorú volt, mert megegyeztünk abban, hogy ketten megyünk Londonba.
Megittunk egy cappucino-t és elköszöntünk egymástól, úgy, mintha soha többet nem látnánk egymást. Mikor hazaértem apu még nem volt otthon. Összepakoltam minden cuccomat, ami kellhet.
Csináltam apának vacsit, felmentem lefürödtem, fogat mostam, és lefeküdtem aludni. A holnapi nap lesz életem legszebb napja.:)


Kicsit felszínes, unalmas, és rövid részre sikeredett, de ez még csak az eslő rész.:) Lesz ennél sokkal jobb és izgalmasabb.:)
Remélem azért felkeltette az érdeklődéseiteket, és rendszeres olvasói lesztek a blogomnak.:) pusziik. xx