Leírás, 1. fejezet - Egy tökéletes reggel

ÜÜdv.:)

Azért kezdtem írni ezt a blogot, mert olyan sok ismerősöm is ír, hogy nekem is megjött a kedvem.:))
Viszont tudom, hogy nekem nem lesz annyira jó, szóval ezt nézzétek el.://

Sziasztook.:)
A nevem Hilary Turner, de mindenki csak Hillynek becéz. Csak egy normális 17 éves, félig magyar félig angol származású lány vagyok.:)
Édesapám David Turner. Édesanyám Kovács Zoé, pár hónapja elhunyt rákban. Nemsokkal utána nővérem, Cintia Turner autóbalesetben elhunyt. Viszont, már nem vagyok annyira szomorú, mert van egy unokanővérem, aki bármikor feltud vidítani, Lisa Turner.
Apum, mióta anyum meghalt, sokkal többet dolgozik, mert mindent meg akar nekem adni, hogy boldoggá tegyen. Csak azt nem tudja, hogy akkor lennék boldog, ha többet lehetnék vele..
Magyarországon élünk, mivel anyum magyar volt, amit gondolom nem volt nehéz kitalálni a nevéből.:)
Van egy barátom, Tóth Matyi. Nem is nagyon viselkedik úgy, mintha a barátom lenne. Alig találkozunk&beszélgetünk.. És végül, de nem utolsó sorban, a legjobb barátnőm Kiss Anna.
Anna olyan mintha a testvérem lenne. Ovodás korunk óta vagyunk legjobb barátnők. Nagyon imádom.:$ :)
Na de szeretnék visszatérni az unokanővéremre.
Nála jobb embert el sem tudok képzelni. Olyan mint a második felem, nem tudom mi lenne velem ha ő nem lenne. Mindenhova együtt megyünk, sok embert már nagyon idegesítettünk ezzel.:D
Amikor még 14 éves voltam, mindig tőle kérdeztem, hogy mit írjak a fiúnak, aki éppen tetszett. Mindig azt hittem, hogy már biztos kezd elege lenni belőlem, és sokszor ezt meg is kérdeztem tőle, de ő mindig azt válaszolta, hogy ő bármikor itt van velem, és abban segít amiben tud.
Ezért nagyon hálás vagyok neki. És tiszta szívemből imádom.:)
Jaa és még a kis történetem elején nem is említettem a legfontosabb dolgot! Directioner vagyok.:) Ez fontos része lesz ennek a kis véget nem érő történetnek.:)

  Szombat, reggel 6:30!

Gyűlölöm amikor korán reggel ébresztenek a hétvégén.. főleg amikor telefonon hívnak.
-Iiigen?- kérdeztem kómás hangon.
-Jóóóóóóreggeeeeelt Hercegnőőő!- kiabált bele a telefonba Anna.
-Jajj nemáá, nyugodj le, és hagyj aludni köszi puszi.- mondtam kicsit flegmán, és leraktam.
Tudom, hogy kicsit bunkó voltam, de ilyen vagyok ha hétvégén felébresztenek hajnalok hajnalán. Visszaaludtam. Majd hallottam ahogy lassan nyílik a szobám ajtaja.
-Jóreggelt Kicsim.- mosolygott apu.
Felhozta a reggelim. Az ilyet nem szeretem, mivel ez azt szokta jelenteni, hogy valamit meg kell beszélnünk.
-Jobbat, köszönöm.- mutattam egy fél mosolyt.
-Valamit meg kéne beszélnünk drágám.
-Valahogy gondoltam.. Na lökd.- mondtam két falat közbe.
-A munkámról lenne szó.. Üzleti útra kell mennem. Megint. De ez viszont nagyon hosszú lesz, és el kéne döntened, hogy mi legyen addig veled, mivel nem tudom, hogy itt merlek-e hagyni gyedül ebben a nagy házban.
-Figyi apu, 17 éves vagyok.. tudok magamra vigyázni pár hétig.
-De drágám, ez nem pár hetes lesz, hanem több hónapos.
Na itt elakadt a szavam. Mióta tart egy üzleti út több hónapig?? Hagyjuk..
-Hova kell menned?- kérdeztem.
-A pár hónap alatt 2x utazom, New Yorkba, onnan pedig Londonba.
Ahh London. Álmaim városa, és most nem csak azért mert ott van a 1D!! :$
Viszont olyan kevés ruhám, és cipőm van. Lehet rá kéne vennem apum, hogy vigyen magával. Mondjuk.. biztos nem engedné meg, mivel "biztos elvesznék" meg, hogy "elrabolnának".
-Szóóval akkor mire gondoltál? Mi lesz velem?- kérdeztem nagy boci szemekkel.
-Gondolom nem hagynád itt a barátod, pedig most az egyszer beleegyeztem volna, hogy velem jöhess. Nem akarlak itthon hagyni édesanyád, és nővéred tragikus halála után, amit még én sem tudtam feldolgozni..
-Apu.. Hagyjuk a Matyit..
-Értem. Akkor szeretnél velem jönni?
-Ez kérdés volt?- vigyorogtam.
-Van 1 napod elbúcsúzni, és összepakolni a cuccaidat, ja és örülök, hogy jössz velem.- mosolygott.
Egyből Annát hívtam. Szó szerint leoltott.. Nagyon "jól" esett. Viszont a monológja végén, mondta, hogy kötelező minden nap végén elmesélnem az egész napom. Beleegyeztem, mert nem tehettem mást.:D
Utána Matyit hívtam. Nem nagyon izgatta a dolog. Háát, nem nagyon bírtam ezt tovább. Szakítottam vele. Nagyon nehéz volt, mert én tényleg szerettem, sőt még mindig szeretem.
Mikor kimondtam, egyből mondta, hogy így szeret úgy szeret.. vicc a gyerek.. de tényleg.
Lisát felhívtam, hogy találkozzunk az egyik kávézóba. Elmondtam neki mindent. Úgy kellett felkaparni az állát a földről. Kicsit szomorú volt, mert megegyeztünk abban, hogy ketten megyünk Londonba.
Megittunk egy cappucino-t és elköszöntünk egymástól, úgy, mintha soha többet nem látnánk egymást. Mikor hazaértem apu még nem volt otthon. Összepakoltam minden cuccomat, ami kellhet.
Csináltam apának vacsit, felmentem lefürödtem, fogat mostam, és lefeküdtem aludni. A holnapi nap lesz életem legszebb napja.:)


Kicsit felszínes, unalmas, és rövid részre sikeredett, de ez még csak az eslő rész.:) Lesz ennél sokkal jobb és izgalmasabb.:)
Remélem azért felkeltette az érdeklődéseiteket, és rendszeres olvasói lesztek a blogomnak.:) pusziik. xx